Egy érdekes jelenség, nem tudom találkoztatok-e már ilyesmivel. A fehér faragaszto ( én 2 félét használok az egyik a Ponal ( flakon) a másik meg a tubusos az UHU). Mindegyikkel érdekes gond jelentkezik. Egy év alatt a flakon meg a tubus elkezd repedezni, és a ragaszto ott jön ki ahol nem igen kellene.
Érdekes mert van egy vagy 10 éves flakonom az egyik ilyen ragaszto után amiben nedves viz van vagy higitott faragaszto. Az ugyanazokban a helységekben van és nyoma sincs a repedésnek.
Ép most megyek venni egy friss ragasztot, mert tegnap a flakont már ki kellett dobni, nem volt benne sok ragaszto amit átöntöttem egy másik kis flakonba. A tubus repedéseit meg beragasztgattam, talán még kibir valamit.

A műanyagok sajnos sok esetben hajlamosak "öregedni", főleg az UV sugárzás hatására. Ennek következtében ezek az anyagok a napfény hatására olyanná válnak, mint a száraz tészta. A folyamatot elősegíti a hőingadozás (hideg-meleg, téli-nyári időjárás) is, ha ki vannak téve ennek. Ellene sajnos nem igen lehet semmit tenni.

A leggyakrabban azonban vagy a pinceben a mühelyben tartozkodtak, vagy a padláson a terepasztal környékén. Egyik helységre sem igen jellemzö a fény vagy az UV sugárzás.

Szerintem az ágyazat, ha megfelelően van leragasztva még csak-csak ellenállna a dilatációs feszültségnek, a gyenge pont szerintem a talpfarács sínrögzítő fülei lennének. Azok műanyagból vannak, és nem kell nagy erő az elgörbítésükhöz vagy elszakításukhoz.

Amúgy érdekesség, a nagyvasúton a kis sugarú ívekben is problémás lehet a jelenség, ehhez azonban egy kicsit most belemegyek a hézagnélküli vágány fizikájába. Elvben akámilyen hosszú hézagnélküli vágányt létrehozhatunk a sínek összehegesztésével, ugyanis a dilatációs mozgást a megfelelően szorosra húzott kapcsolószereken (sínrögzítő csavarokon és alátétlemezeken) keresztül a keresztaljak és végül az azokat körülvevő zúzottkő ágyazat nagyszerűen meggátolja -30-tól +60 °C sínhőmérsékletig. Egy fontos kritérium van, ez pedig az úgynevezett semleges hőmérséklet, ami azt a sínhőmérsékletet jelenti, amelyiken a sín záróhegesztése (tehát egy pályaszakasz utolsó hegesztése) megtörténik, mivel innentől kezdve van ténylegesen meggátolva a dilatáció. Ennek jelenleg Magyarországon +15 és +28 °C közé kell esnie.
Egyenes pályában nincs is ezzel gond, a probléma a 3000 m alatti ívsugarak esetében kezdődik, mivel melegben a sín sugárirányban szeretne kivetődni, így ez ellen ívsugártól függően az ágyazatváll kiszélesítésével, az aljak végére szerelhető, az ágyazatba belenyúló, a sín tengelyével párhuzamos acél lemezek (ún. biztonsági sapkák) beépítésével, az ágyazatváll megragasztásával vagy speciális, Y alakú acél keresztaljak alkalmazásával lehet védekezni, egészen 200 m ívsugárig.
Az ágyazatragasztás valamilyen gyanta alapú ragasztóval történik, és az ágyazatot kb 30 cm mélységig ragasztja össze, ezzel egy kb. 30×30 cm-es támasztógerenda jön létre az ív külső oldalán.

Igy van ahogy irod, de azt is tudjuk, hogy a semleges hömérséklet is változik illetve nagyobb lehet az a tartomány amire eredetileg (X évvel korábban. ) számolták, és akkor kezdödnek a bajok. Nem véletlenül az olaszok már évtizedek ota fehérre festik a sinjeiket, ezzel is csökkentve azok hömérsékletét a tüzö napokon. Mifelenk ez csak nem régen jutott valakinek az eszébe. Ehhez jön a felépitmény minösége ( elsösorban a tömege), mert annak kell elnyelnie a keletkezö feszültségeket. És az nem biztos, hogy amikor azt a pályát épitették számoltak nehéz vonatokkal meg nagy sebességekkel. Ausztria erre egy jo példa, vagy 25éve amikor elkészült a teljesen felujitott Westbahn ( Bécs Linz) és elindultak az ICEk mellett az RJ vonatok is ( amik könnyebbek mint az ICE) 200 km/h-val alig 20 év alatt teljesen tönkretették a régi szabályok szerint készült felépitmenyt és gyakoraltilag most teljesen uj pályát kell épiteni a töltésektöl kezdve, s lehet, higy az agyag meg a föld nem is lesz elég erre a terhelésre.
A régi tipusu váltok sem birják a sebességet meg a nehéz vonatokat, mégis olyanokat épitettek be 20 valahány éve. Szoval ez egy elég komplex ügy s nemcsak a dillatácio a gond.
Szerencsére a modellvasuton nem igen kell ezzel foglakozni, habár ott sem ismeretlenek az ezzel kapcsolatos gondok.

Mintegy 20 évvel ezelőtt a technikumban még +18...+23 °C volt a két szélsőérték, amikor számolgattuk a keletkező hőmérsékleti feszültséget (valamikor még álmomból felkeltve is tudtam a képletét)

Igaz, akkor még nem ragasztották az ágyazatot, és a 300 m-nél kisebb sugarú íveket inkább meghagyták hevederes illesztéseknek (ld. régi 2-es vonal, ahol az egyenesekben hézagnélküli felépítmény volt betonaljakkal, a kis sugarú ívekben meg talpfák és hevederek).

Nem véletlenül kerül manapság egy uj >200 km/h-ra tervezett pálya kilométerenként 7 millio euroba ( EU statisztikai átlag). Ilyenkor csodálkozok amikor hallom, hogy egy majdnem 200 km hosszu ETCS-l felszerelt pályát pályát ( 2 alaguttal) 80 millio eurobol hoztak ki. Ilyen esetben még lopásrol sem lehet beszélni, mert az mindig drágitja a projektet. Szoval vannak bajok, és nem biztos, hogy mindent látunk, mi is történik a háttérben.

Szia! A hegesztéskor után a sín nem "púposodott" fel ?

Nem közvetlenül terepépités, de a modellvasut egyik alapkěrdésére egy õötlet.

A váltok kézi állitása egy nagyvasuthoz hasonlo elemekkel.
Egy kiállitásra êpitek egy kis terepasztalt ahol a gyerekek fogják kézzel állitani a váltokat.
A szerkezet behangolására készitettek egy terepasztal részlet metszetet ahol ki lehet kisérletezni az optimális megoldást, formákat..
Az állito kar egy acélhuzallal a válto alatt egy tolokapcsolot mozgat. Abba lesz majd egy másik acélhuzal beragasztva ami felmegy az alaplapon keresztül a váltohoz.
A kapcsolo megoldja a szivdarab polarizácioját is, és rögziti a váltót az adott állásban
Az állitomüböl egyforma alaku huzalkimenetek vannak amik a pálya alatt egy csillárcsatlakozobol kinyert hosszabbitoval vannak összekötve a huzal másik részével ami a kapcsolohoz vezet. Ez nem más mint egy egyenes acélhuzal a végén L alakba meghajlitva és kapcsoloba furt lyukba dugva oldja meg a kapcsolatot. Igy a rudazatot pofon egyszerü méretre állitani, és az egyes alkatrészeket kényelmesen a mühelyasztalon megfelelö formára görbiteni.
A képeken a váltokapcsolo 2 állása lárható.

Kipróbáltam a ponthegesztést, működik. Én egy netes ötlet alapján a mikró sütő trafóját használom, a szintén a neten árult vezérlővel.
A tüskéket egyediben gyártottam d=12mm-s vörösréz rúd + 30mm2 kefekábel csatlakozással.
Akár félbehajtott/dupla lemezt is rá lehet sütni a sínre.
A hosszú rézlemez áramvezető, hogy az egyik kezem szabad legyen és a hősokkot kissé levezesse, mert a sín púposodik a hegesztés helyén.
A lapos fejjel is megy a dolog, de mint a fenti
képen is látszik, oda kell figyelni a tisztaságra, különben nem lesz jó a hegesztés esetleg kiolvad a sín.
Van még más ötletem is , ezen még dolgozom...

Még egy kép az előzőhöz

Gratulálok! Isten sem egy nap alatt teremtette a világot. Azok is sokat kísérleteznek az idővel és az árammal, akik csak akkumulátorokat hegesztenek össze.
A korábbi hozzászólásomban csatolt képen, a váltó kb. 1mm széles és 0,3-0,4mm vastad réz lemezzal van szerelve. Tehát töredéke a mérete annak a lemeznek, mint amit Te használsz. Lehet, nem is lemez kellene, hanem réz vezeték, D=0,5-0,8mm körüli.
Még az is megfordult a fejemben, hogy ki lehetne próbálni a "hegesztve-forrasztást". A hegesztendő felületre forrasztó pasztát kenve, a ponthegysztővel helyi melegítést használva. Persze, gondolom, töredék áramot kellene, mint a valódi hegsztéshez, mert az ón olvadáspontja kb. negyede a rézének.

Söt ha cseh trafos forrasztopákád van, arra vékony csengödrotot csavarsz akkor bátran lehet forrasztani akár N/TT méretü talpfák között is. Tegnap éppen ilyen munkám volt a polarizácios forrasztöfülek az uj váltókon a talpfák között vannak s gond nélkül beforrasztottam minden huzalt söt az áramellátást sem volt gond a már beszerelt sinek összekötö papucsaira forrasztani akár alulról is a kész pályán. Az elönye a “forrasztohegyet” optimàlis alakra görbitheted, hogy odaférjen ahova kell.

Köszönöm! Az ötleteddel megelőztél .
Pont ez volt az, amire az előző hsz-ben céloztam, hogy van még más ötletem is.

Én 4 mm széles és 0.15mm vastag akkumulátorhoz való lemezzel kísérleteztem, nagyjából meg vannak a trafó szabályzó beállítási értékei.
Próbálkoztam csupasz réz lemezzel, eddig nem jött be, a vezeték illetve a cinezett rézlemez következő kísérleti alany.
Sajnos áram értékeket nem tudok mert egyrészt nagyon rövid az idő, amíg a trafóra kimegy az impulzus, eszközöm nincs, hogy regisztrálni tudnám. Másrészt a triakos szabályzás fals értéket adna.
Abszolút a tapasztalat és egy sín " halála-feláldozása" tanít meg a használatra, beállításokra. Azt tapasztalom, a szabályzó panel elég széles tartományt biztosít.

Alapvetően a sín alapanyaga okoz gondot, de a "csakazértis " felülír mindent..
Ami nekem nagyon bejönne, ha a sín külső oldalára tudnék ráhegeszteni vezetéket, mintegy leképezve az igazi vasúti kábelezést...

Ha ez összejönne, akár a terepasztalon is lehetne az adott ponton csatlakozást csinálni. Ha mégsem sikerül marad az alsó kötés, legfeljebb sok sok nem használt pontot kell kialakítani .
Amit elrontottam, de javítható, az alsó rézcsíkot csak pár helyen rögzítettem a textil bakelit lapra és csak egy csavarral rögzítettem a sínt eddig, kezdetlegesen egy nagyobb alátét segítségével. Újabb meneteket csinálok, a talpfa osztásának megfelelően, ezúttal egy hosszabb fémcsíkkal több helyen lehet a sínt leszorítani. Erről is teszek fel képeket.

Az általad emlitett forrasztást ellenállas forrasztásnak szoktak csufolni ( resistance soldering) van elönye is meg van hátránya is.a
Az elönye nagyon gyorsan felmelegiti a forrasztando munkadarabot, de ugyanez a hátránya is, mert a munkadarab legalább az on olvadási pontjára melegszik, azaz a sinek forrasztásàra kevésbé alkalmas, mert kiolvad a talpfarácsbol. A hegesztés jo mert az nagyon rövid ideig ( csak az iv létrejöttéig) melegiti a munkadarabot azaz ki lehet használni a munkadarab höelvezetö tulajdonságait. Egy problema szokott felmerülni: a hegesztett darabot (alpakka stb) utánna igen nehéz forraszatni, nem folyik meg rajta az on.

Amit szerettem volna elérni, úgy néz ki, hogy sikerült találni megfelelő anyagot a sín oldalára .
A képeken erősen a kísérletezés látszik, többféle alapanyaggal és trafó beállítással. ezek a szálak mind forraszthatók.
Amit korábban (73157) kérdeztem , az egyik képen jól látszik, konkrétan a sín elgörbülése!!! Ezt meg kell oldani !!!!!
Bár az is igaz , több hegesztést csináltam, viszonylag közel egymáshoz, ez is befolyásolja az alakváltozást .

Végre elkészült a játékasztal utolso mechanikai eleme, a vagonszétkacsolo.
Most mèg szinesen hogy jobban látszodjanak az alkatrészek majd be lesznek festve.
Az elsö képen felülröl majd alulrol a mozgato mechanizmus.