Nekem a fáraó fia jutott eszembe, akit a mérges apja befalazott és utolsó kívánsága az volt, hogy a tevéjét is falazzák be vele.
Amikor egy hónap múlva a bűnbánó apa kibontatja a kamrát, csodák-csodájára a fiú és a teve is, igaz kissé lesoványodva, elősétál.
Amikor az apja hitetlenkedve kérdezi, mi történt, a fiú ezt válaszolja:
"Volt egy látomásom a jövőből: úgy hívták KGST. És ennek az elveit követtem... A teve azt ette, amit én termeltem , én meg azt, amit a tevém..."

(bocsi )

Biztos vagyok benne, hogy a túlzott "vasutaskodás" nem tesz jót a modulozás show részének. Míg az ember egyfelől kívülállóként, nem a vasutas szakmában szocializálódott fejjel mégis megpróbálja valahogy lekövetni az utasításokat, totálisan kizárja magából a külvilágot.
Viszont amikor nyitott füllel és szemmel bóklászok én is a modulok körül, akkor hallom a látogató véleményét. Szerencsére ez sokkal többször pozitív, mint sem. Óriási ereje van annak, hogy ilyenkor döbbennek rá, hogy mit is tud valójában a TT méret. Sokan nem is tudják, hogy melyik méret ez, de a forgalom, a járművek sokszínűsége, a csodásan megépített terepek elragadják őket. A kicsit értőbbek a kopasz rendezők mellett is fél-egy órát tudnak nézelődni. És közben kérdeznek, informálódnak: ez kinek a műve, ki készítette azokat a kocsikat, mi az alapmodell, stb.
Ha az ember elmerül a szigorúnak tettetett vasútszakmai előírásokban, akkor eltaszítja magától az ilyen érdeklődő látogatókat.
Ezért kell kialakítanunk egy olyan alap- és irányelv gyűjteményt, ahol a kiállítási "bohóckodás" mellett természetesen jut idő és hely a komoly szakmázásnak is. De míg néző van a teremben, addig feléjük kell léteznünk. Aztán persze, ha már tartunk majd ott, akkor lehet "szakmai napokat" is tartani, ahova regisztráció után jöhetnek azok, akik tényleg értik a vasutat.
Sok még a teendőnk, rengeteg a feladat, de úgy érzem, hogy jó úton járunk és mindez nem jöhetett volna így össze, ha nem ilyen tagokból állna ez a csapat.

A héten összesen kb. három órát tudtam rászánni a modulozásra, és elég sokat töröm a fejem a "jó" menetrenden a Temofesztre.

Új alapokra helyeztem a tehervonati közlekedés irányelveit, konkrétan nulláról újrakezdtem. Közben Gashpyval már lassan többet kommunikálok telefonon mint az asszonnyal (jó, úgy könnyű, hogy utóbbival egy háztartásban élek, és csak a bevásárlólistát kell telefonon egyeztetni - nem, Gashpy, ne aggódj, nem költözünk össze )

A megoldás kulcsa egyébként, mint arra én is ráeszméltem a minap, mindvégig itt volt a kezünkben, épp csak a zárat nem találjuk.

A kulcs: az áru. Azt ugyanis mindenki magának rendeli. Mindenkinek csak annyi árut kell egyszerre rendelnie, amivel meg tud bírkózni. Akitől pedig az árut rendelték (és esetleg hirtelen nagyon sok szállítanivaló akad) egyszerre csak annyi üres kocsit kérjen az állomására, amit értelmesen el tud helyezni oda "megrakásra". A rendezőpályaudvarok pedig csak annyi kocsit küldjenek egyszerre egy vonatban, amennyi minden érintett állomásra befér. Egy tolatós tehervonat ne legyen hosszabb (mondjuk) másfél méternél, ha nem muszáj. A Temofeszten lesz olyan szakasz, ahol mindössze egy méteres maximális vonathossz lesz az engedélyezett, mert annyira rövidek az állomások (a valóságban is). Ha nem fér bele a vonatba minden rendelés, majd megy a következővel. Azt gondolom, hogy viszonylatonként négy pár tolatós tehervonattal egész jól el lehet már játszani (a gimiben volt vagy öt-hat, ráadásul mindenki mindent egyszerre akart szállítani, és még csak tanultuk a játékszabályokat is).

Azt vettem észre, hogy a legtöbb görcsöt az ÁFU okozza. Talán a fenti alap- és irányelv lazít egy kicsit ezeken a görcsökön. Ne feledjük el: ez egy játék, itt nem kell kötbért fizetni, ha nem ér oda időben a dorkafalvai fűrésztelepről a lécanyag a Klein Starkow melletti bútorgyárba

Nem akarom elkiabálni, de ez a svájci bicska vagy az összecsukhato vendégágy/kanapé esete. Egyik sem jo semmire ( mégha majdnem minden háztartásban elöfordul).

Amig egy-egy terepasztal eleve ugy épül, hogy azon redukálva, de mégis kisebb nagyobb kompromisszumokkal jobban vagy rosszabbul megprobálják a vasut lényegét abban a kivágott terepszegmensben bemutatni, a modulok esetén viszont térbeli korlátozás nélkül probálják a vasutat leképezni. Erröl már sokszor beszéltünk, amikor a hosszléptéket számolgattuk. A terepasztalon ez nyilvánvaloan sokkal inkább redukálva van, viszont a nézö számára többnyire még mindig a látoszögben marad az egész vonal ill. látja honnan hova megy. A modulokon meg többnyire az van, amit a valoságban látnál, ha kiállsz egy vasuti pálya mellé ( majdnem semmit, legfeljebb gyönyörködhedsz a tájban, gazban vagy a madarakban - ezért sok vonatbolond egyben ornitologus is, mert a madarak gyakrabban tünnek fel ilyen helyeken, mint egy vonat).
Nem tudom hányan probáltátok ezt már, ez az egyik legunalmasabb dolog még akkor is, ha az ember biztosan tudja, hogy jön a vonat. Mi van akkor, ha még ezt sem tudod....
Én gyakran állok kinnt a pályán filmezés miatt, azaz rádio, telefon stb informál, hogy mikor, mi lesz, mégis sokszor orákat kell várni, mert valami közbejön ( elfogy a göz, egy másik vonat késik, de elsöbbsége van stb). Sajnos ugyanez érvényes a modulforgalomra is, ráadásul ott soha senki nem informálja a nézelödöt, várakozot.
Szoval igen kétséges a kimenete minden szabályozásnak - ami a vasuti alapszabályokat figyelembe veszi. Más viszont nem igen marad, mert azt a modulrendszer kizárja, hiszen a nézönek kimennek a vonatok a látoszögéböl és utánna hosszu ideig nem történik semmi! A modulokon nem tudsz egymásután vonatokat a pályára küldeni, mint egy mezei terepasztalon, azaz nem tudod érdekesebbé tenni a forgalmat.

Szia!

Több ponton is ellent kell mondjak neked.
1. Aki ismer az tudja, hogy nálam mindig ott a svájci bicska (jó egy Xtool) és modulépítés közben is hányszor jól jött már. Tehát van univerzális mindenre jó megoldás csak tudni kell használni.

2. A M.É.-n is tudunk úgy vonatforgalmat bonyolítani amikor már nem menetrend szerint "játszottunk", hogy pörögtek egymás után a vonatok. Majdhogynem FIFO elven. Néha még látótávolságra is követték egymást a nyílt vonalon. Tehát lehet sok vonatot a modulon is gyors egymásutánban közlekedtetni még többet is mint a terepasztalon. Ez valóban tetszett a nézőknek is.

Nem mondasz semmiben ellen, hiszen irtam, hogy annak ellenére, hogy teljesen felesleges, mégis mindenütt megvan. (a svájci bicska meg az összecsukhato kanapé.....).
De mikor faragaott egy juhász egy furulyát svájci bicskával?
A pincér sem azzal nyitja a sört, amikor kirakja eléd az asztalra.
A Letherman is sokunknál van, de csak vészesetre, de még nem láttam senkit sem, hogy a mühelyben vagy a terepasztala alatt otthon ilyen szerszámmal dolgozott volna.
A folyamatos forgalomnak a modulon pont az az akadálya, hogy valodinak kinézö vonatokat, forgalmat akarsz kialakitani - amire az csak egy rövid ideig alkalmas, amig valaki meg nem öszül a valamelyik közbülsö állomáson a sok vonattól vagy meg nem telik valamelyik rendezö a vonal valamelyik végén.
A valoságban is igy van, voltam sok olyan állomáson ahol bizony a forgalomirányitás 4 oránként cserélödött mert annyi volt a vonat (hol vannak azok a szép idök) és a Rubik kockát is könnyebb volt kirakni, mint az 50 vágányos állomáson kialakitani a vágányutat a vonatoknak.
(és még nem is beszélünk a majdnem mindennapos üzemzavarrol vagy figyelmetlen személyzetröl, akik 20-30 percet is elszundikálnak a szabad jelzés elött......akkoriban még rádio sem volt, hogy felébresszék a vezérurat - aki természetesen nem aludt.... )
Abban is azonos a nézetünk, hogy a nagy forgalom tetszene a nézöknek, a kérdés az, hogy ezt meddig és milyen áldozatok árán tudod fenntartani.

Van egy olyan érzésem, hogy kicsit elbeszélünk egymás mellett, holott mindenki ugyan arra próbál rávilágítani.

Dávid: ami te leírsz, az nagyon jó, de nem közönségbarát. A nézőt pont nem fogja érdekelni az engedélyezett vonathossz, a rakott, vagy üres kocsik aránya, stb. Egy ÁFU-t csak és kizárólag zárt körű játéknál, vagy szakmai közönség előtt szabad játszani, egyébként pont az van, amit Eugen ír. A nézelődő elunja és elfordul. Nem szabad beleesni a szigorúan Fremo-zós, önmaguknak játszó felnőtt gyerekek hibájába. Most még nem.
Nem láttad a M.É.-n a forgalmat. Amint szétborult a menetrend, mert valóban, az induló vonat pont a másik végen volt, elkezdtük beszórni a rendszerbe a várakozó szerelvényeket. A mozdonyvezetők pörögtek, ha nem volt ember, akkor valaki beugrott és vitte a vonatot. Hol Almádi szakadt szét, hol Dorkafalva, hol meg Gabi-tó kongott az ürességtől, mert szinte minden kint volt a 35 méteren. És ahogy Dénes is írta, ezt kajálták rendesen a népek.

Eugen: Tök igazad van, egyetértek, magam is hosszú órákat álltam vasút mentén filmezni és bizony, ha az emberben nincs meg a téma iránti elszántság, akkor faképnél hagyja a szitut. A nyűgös gyerek, vagy több esetben hisztis asszonnyal érkező apuka kb. másfél perc múlva hagyja ott a mozdulatlan modult. Az alapelveknek valahol ezekre a helyzetekre is rá kell mutatni, ahol az a legfontosabb sajátosság, hogy nyitott kapuknál mi, a modulozók kiállítási szereplők vagyunk. Nagyjából erről beszélünk már napok óta és ezt kell tudatosítanunk magunkban.

Dénes: maximálisan egyetértek, hiszen én is a rögtönzés műfajában dolgozom, tehát fel kell tudni készülni mindenre.

A vonatmentes időszako(ka)t át kell hidalni egyéb látványelemmel, hegesztés effekt, égő ház, mozgó közúti jármű, forgó körhintás játszótér, zenélő zenekar stb. Kicsit giccses, de hosszabb időre a modulok mellé lehet "láncolni" a nézelődőket.

Mint félig-meddig "kívülálló" hadd szóljak bele én is a polemizálásba:
A kiállításokon (lett légyen az Múzeumok Éjszakája, vagy TEMOFESZT, vagy bárakármi), a néző arra kíváncsi, hogy mi történik az adott helyszínen, nem pedig arra, hogy az "n" számú vonat mennyire menetrend szerint közlekedett. Ha épp tehervonatról van szó, akkor az üres kocsi kevésbé látványos (már persze az olyan kocsiknál, amelyeknél a rakomány látszik, tehát nyilván nem egy tartálykocsi, vagy egy fedett kocsi esetén), mint a rakott. Hogy a szenet éppen a bútorgyárba, a fát meg a bányából szállítják, a látogatók zömét pont nem érdekli. Amikor pedig épp nem megy vonat az adott helyen, akkor - ahogy hoTTo is írta volt - más látványossággal kell "elkápráztatni" a látogatót, nézelődőt. Ez azután lehet a tavon úszkáló (tehát nem helyben álló!) hajó, vagy épp a lángoló - oltás alatt álló) ház, mezőn kaszáló emberke (aki mozog), a közúti baleset helyszínén épp helyszínelő rendőr, a mentést végző tűzoltó, és mentő, stb.
Az emberi lény úgy van megkonstruálva (ez alkalmazott pszichológia), hogy arra figyel fel, ami mozog (1.) és arra, ami villog (2.) továbbá arra, ami színes (3.), ami hangot ad (4.) Tehát a figyelmet ezek kötik le. Ha a valami mozog (legyen az akár vonat, akár repülő, hajó, autó, bármi), ha villog (indexel, villog a fényszórója, a kéklámpája, mittudoménmije), és még jó színes is (kék, lila, piros, zöld, narancssárga, horribile dictu: tereptarka!), ne adj' Isten még sípol-fütyül-szirénázik is, akkor arra felfigyelnek, ott marasztalja a látogatót. A (modell) vasutasnak lehet látványos egy 87, üres Eas kocsiból álló szerelvény, mert mindegyik kocsinak más a (szabályos) pályaszáma, de a nem vasutasnak ez unalmas.
Tehát, ha innen, (stílszerűen) a "pálya széléről" szabad belevaú, akkor kiállításokon ne arra helyezzétek a hangsúlyt, amit vasutas szemmel látványosnak találtok, hanem próbáljátok kívülállóként szemlélni a dolgot, és úgy megfigyelni, mire "kattannak rá", kapják fel a fejüket az emberek. Márpedig ez a látványosság, nem a vasútüzemnek megfelelő működés.
(Nem mondom meg, hogy hol láttam, de tény, hogy egy terepasztalon láttam, hogy a közúti jelzőlámpa piros fénye mellett ment el egy autó, de a látogatóknak fel sem tűnt...)

No, hát éppen ezért jó egy ilyen fórum és pláne azért jó, mert nem belterjes a diskurzus, hanem jönnek jobbnál, jobb ötletek.
Ebben egyetértek, fel kell turbózni a kapcsolt látványelemeket. Bár tegyük hozzá, hogy a sokkocsis tehervonat, amiben csak két (!) rakott kocsi volt, így is lenyűgözte a modul mindkét oldalán állókat. De ugyanígy az autentikus Maestral is. Pláne, amikor Márta Pista rábökött arra a hálókocsi fülkére, ahol éppenséggel nem kanasztával ütötték el az időt feleségével.

De hogy még véletlenül se fussunk bele abba a zsákutcába, hogy a modulozók vasútszakmailag jóval felkészültebb és a játékra mindig kész egyik fele felcsattanjon, hogy "akkor ennek így semmi értelme", mindenképp egy konszenzusos megoldást kellene találni, ami - bízom benne -, hogy a július eleji, kiértékelő összejövetelen meg fog születni.

Sziasztok!
Csak egy ötlet a kiállításon nézelődők figyelmének ébren tartására: lehetne a modulokon parányi jeleneteket lefotózni, ezeket az adott modul oldalára feltűzni és csak egy kérdést mellé írni:
"Ezeket a jeleneteket megtalálod itt a modulon?"
Vagy:
"Hol a kutyus a modulon?"
Ez utóbbit pl. én kérdeztem egy kisfiútól a mostani kiállításon, aki mindjárt lelkesen keresni kezdte azt és nem unatkozott, mert épp nem jött vonat...
Ez is csak egy ötlet a számos lehetőség közül...

Üdv.: L Zoli

Ez egy jópofa ötlet! Sok esetben magam is tapasztaltam, hogy vannak olyan részletek, amelyeket magamtól nem vettem észre. (A tavalyi (?) TEMOFESZT-en a feleségemmel voltunk kint, akinek semmi köze a vasúthoz, attól eltekintve, hogy a férje (tehát én) vasutas. Ő hívta fel több, olyan dologra a figyelmemet, amelyeket magamtól nem vettem volna észre. Igaz ugyan ez fordítva is, vagyis sok, apró részletre meg én hívtam fel az Ő figyelmét...)

@masTTertape: Köszönöm. Való igaz, némi valós vasútüzem megvalósítása elengedhetetlen, pl. vörös jelző mellett nem járunk ki a vonattal, a "Megállás helye-jelzőt" illik betartani, nappal nem kell díszkivilágítás a kocsikban, és hasonlók, no és persze az "igazi műértők" kedvéért néha be kell csempészni egy kis tényleges vasútüzemet (mint az említett autentikus Maestral-szerelvény), csak az egészséges középutat kell megtalálni, ami talán a legnehezebb. De ebben áll a kiállítók (a Ti) nagyságotok! Engem mindig lenyűgözött, hogy mennyire rá tudtak érezni a "kollégák" erre a kompromisszumra. (Meg persze lenyűgözött még sok más is, mint a mai kor technikája, technológiája nyújtotta, nagyszerű lehetőségek kihasználása, melyek az én, aktív modellező koromban még nem voltak, és hasonlók. Nem is beszélve a kiállítók kézügyességéről!)
Amire szerettem volna felhívni a figyelmet az inkább az, hogy a látogatót igazán nem érdekli (egy nagyon szűk, hadd ne mondjam: quasi "szegecsszámláló" rétegtől eltekintve), hogy mennyire valós az a vasútüzem, amit megvalósítanak. Számukra (az "egyszerű" látogatók számára) fontosabb a látvány. (Nem véletlen a MINIVERSUM sikere sem, ott sem a valós vasúti üzem megvalósítása volt a cél, hanem a látványosság, a szórakoztatás.)

Ez a laikus- szakmai elhatárolás szerintem nem igazán megfogható kritérium, ugyanis a laikust is lekötheti az eseménydús állomás és a szakmainak is lehet unalmas az eseménytelen állomás. Egy hetekig épülő gyönyörű modul mellett is elsétál a látogató, ha nincs rajta valami szép, érdekes részlet. Sokszor elég egy bokor mögött pisilő ember a sikerhez.
Hogy is gondolom: A Gyermekvasút modulon rendszeresen kezelnek, az 1.1-es Gyermekvasúton szolgáló gyerekek.
Mindig nagy érdeklődés övezi, a szakmai szöveggel folytatott állomásközi beszélgetésüket és fegyelmezett, feszes rendben folyó forgalmazásukat. Hála, Ők még bírják szusszal. Mi felnőttek kb. fél óra után már csak átnézünk a szomszéd állomás kezelőjére és mindent megbeszéltünk egy nézéssel. Ez az "átnézés", az asztal túlsó oldalán álló látogatónak, lévén laikus, vagy szakmai érdeklődő, egyaránt unalmas. Viszont ha látja, hogy az állomás kezelője telefonon engedélyt kér, árut pakol, tolatást végez, esetleg ezt szóban is közli a körülötte állókkal akkor , mint egy bevonja Őket és részesei lesznek az eseményeknek. Az események lekötik a figyelmüket, mert megértik, mi történik. Hozzáteszem ezt órákon keresztül csinálni és közben a menetrendre is figyelni, na ez kemény munka és nem a hobby "szeretem" része.
Sokat lehet segíteni a helyzeten a jó menetrenddel. Feszes, de a feladatokra időt engedő beosztás kell. Ha egy hosszú vonat jár, ne kelljen egy rövid állomáson megállnia, stb. Ott a kiszolgáló teher álljon meg.
A másik nagyon fontos feladat az üzembiztonság!!!. Ne legyen a pályában hiba, lépcső, kitérő probléma, ne legyen lógó, hibás szerelvénykapocs. Ezeket a dolgokat egyébként előírják a szabályok, csak komolyan kell venni. Ez a mi érdekünk is. Hiába szeretek egy szerelvényt, ha állandóan siklik, szétakad, csak a bosszúság van vele. (láttam egyszer egy hátborzongató esetet, ahol pillanatragasztóval összeragasztották a szerelvénykapcsokat. brrrr)
Szóval nem ördögtől való a FREMO-zás közönség előtt, csak jól, érdekesen és fegyelmezetten kell végezzük.
Példa erre a Bp-i H0 FRREMO csapat munkája. A rendezvényükre, a költségtérítés vállalás és a szakmai felkészültség elsajátításának kötelezettsége ellenére is jelentős számban van résztvevő.
Szerintem, ha jól csináljuk van a TT-ben is jövő és sikerélmény! Nagy segítség ebben az egyre bővülő jármű és kiegészítő kínálat. Az egyre szépülő és gyarapodó bemutató anyag. Nem utolsó sorban, az a sok látogató, aki néhány órát eltöltött a még fejlődő asztalaink előtt és hírét viszi a méretaránynak.

Elküldtem.

Ezen (meg hasonlo dolgokon) nem kellene meglepödnöd, mert ez csak növeli a bemutato minöségét, mégha a te hátodon esetleg égnek áll a szörzet.
A modellvasutak minden igyekezet ellenére nagyon messze vannak attol az üzembiztonsági foktól, amit a nagyvasuton ismerünk.
Már itt is volt többször szo rola, hogy ennek több komponense van, a pálya minösége, a kapcsolok müszaki kivitele, a jármüvek tömege, a teljesen hiányzo rugozás meg annak a csillapitása (egyszer fizess be egy marhaszállito teherkocsiba, de ne hosszabb, mint 20km-s utra )
Vagy nézd meg a legujabb pályaköszörüt, ami a nagyvasuti sineket tized milliméteres pontosságra csiszolja (és ezt rendszeren), a modlelvasuton (87-220x kisebb méretben!) meg a pálya egyenetlensége több mm is lehet. Ha visszanövelnéd a modellvasuti sineket a valodi méretekre lehet, hogy még bulldozerrel sem tudnál a pályán maradni.

Szoval ezek a tényezök teljesen hiányoznak a modellvasutról és nehezen lehet öket valami mással helyettesiteni. Ennek az a következménye, hogy a kocsik szétakadnak, gyakrabban siklanak a kelleténél stb.
Aki bennfentes és tudja, hogyan igyekeznek ezekkel a dolgokkal megbirkozni a nagy élményterepasztalokon az tudna neked egy sor olyan dolgot mondani, amitöl még a hajad is égnek áll - a nagyérdemü meg tapsol......

Az élményterepasztalos és úgy általában használt, üzembiztonságot növelő dolgokról lehetne pár szót említeni, amiket (kisebb terepasztalokon és modulokon is) célszerű alkalmazni. Pl:

- nem csak a mozdony, hanem az utána kötött vagonok is szedik az áramot a mozdony számára (vezetékekkel összekötik ezeket a mozdonnyal)
- minden síndarabot külön rákötnek a hálózatra (nem bízva a sínpapucsok éveken keresztüli tökéletes sínvezetésében)
- miden kitérő (szaknyelven váltó ) csúcssíneit, stb. is megfelelően pluszban vezetékeznek
- ...

Szerintem a Gyermekvasút és a modulja speciális eset. Önmagában a modul azért sikeres, mert egy könnyen beazonosítható, közismert pályát mutat be, csodálatos kivitelezésben. Az 1:1-es üzemben szolgáló gyerekek meg azért érdekesek, mert éppen gyerekként végzik azt a felelősségteljes munkát, mint a felnőttek a nagyvasúton. Pont ez a kuriózum benne. És ha mindez a modul mellett zajlik, akkor az is. Ezzel szemben a 40+-os nagy mamlaszok, egymástól két méterre történő telefonbeszélgetése, 99%-ban szakzsargonnal teleszórva, inkább groteszk, mint bámulatba ejtő. Érdemes ilyenkor a nézőre pillantani és megfigyelni a reakcióját. Nekem legalább is ez a tapasztalatom.
Ettől függetlenül biztos meg fogjuk találni azt a közös nevezőt, ami mentén minden szempontból sikeres tud majd lenni egy modultalálkozó.

A pálya minősége viszont ezeknél a kritériumoknál is fontosabb. A modulszakosztály megalakulása idején volt néhány negatív vélemény, melyek közül az egyik nagyon megmaradt bennem: "aki meg fogja csinálni szépen a modulját, nem fogja akarni egy silányabb kivitelű mellé berakni". Szerencsére ezzel nem találkozunk, pedig azért vannak modulok, amiken még lehetne fejleszteni. Főleg a pálya minőségén, az átmenetek biztonságán. De a fejlődés érzékelhető, a sok találkozónak köszönhetően szép lassan kijavulnak a hibák.
Való igaz, hogy a szétakadó szerelvény hazavágja a játékot, légyen az menetrendi, vagy simán bemutató. Nincs annál átkosabb, mint egy kiállításon csak azt látni, hogy a szerencsétlen kezelő méterenként toldozgatja a vonatot.

És azt is tegyük hozzá, hogy a H0 Fremo klub egy sokkal inkább közkedvelt méretben jeleskedik, nekik már nem kell "hittéríteni", azaz aki odamegy, már túl van a méretválasztáson. Nekünk még azon kell dolgozni, hogy a néző számára természetesnek tűnjön a TT méret ilyetén használata. És bizony a modulozáson keresztül azt is érzékeltetnünk kell, hogy ezzel a mérettel még otthon is egy viszonylag jól belakható terepasztalt tudna megépíteni.
Majd pár év múlva, ha valóban erőre kap a TT-zés is, mint modellező szegmens, akkor lesz lehetőség az inkább fremos szempontok érvényesítésére.

- A kocsik áramszedésbe való bevonása csak olyan esetben járható, ahol fix vonatok közlekednek. Ezek a csatlakozók nem arra vannak kitalálva, hogy fordánként szétszedjék őket. A Miniversum-ban is a komplett, készre szerelt vonatok esetében működik a kibővített áramszedés.
Amúgy nekem nem volt olyan tapasztalatom, hogy a moduljainkon áramszedési problémák lettek volna. Sokkal inkább gond az eltérő kivitelű váltók okozta üzemzavar, de ha minden rendező (főleg az enyém) átépül EW2-esekre, akkor ez is áthidalódik.
- A modulnál a tápbekötés modulonként, sőt azon belül is sokszor két helyen történik. Terepasztalnál meg szerintem jól felfogott érdek a sűrű betápolás.
- lásd első gondolat...

Olvastad már A kitérő c. cikkemet? A kitérő is szaknyelven van

A menetrendhez: A veszprémi klub kiállításain az a szabály, hogy egyvágányú pályán két állomás közt egy vonat jön, egy vonat megy. Ebben az esetben elegendő egy vágányt szabadon tartani, nem kell telefon, nem kell vonatjelentés.Igaz, hogy ők analógban dolgoznak, nem szükséges mozdonyvezető sem.
Elég pörgős, változatos vasútüzemet lehet így összehozni. Érdemes megnézni ilyen szemmel a kiállítás-vidóikat, még ha H0-s is.

Azt hiszem itt is fején találtad a szöget, .
Az analog pályán a "fegyelem" a rendszerben marad ( illetve annak kitalálojának a személyiségében), addig a digitális pályán a kollégáktól várjuk el a hibátlan koncentráciot ( lehet, hogy az egésznapi nehéz munka után), azok meg "csak lejöttek játszani a vonatokkal". Ilyenkor jönnek ki emberi hibáink, ki mire és mennyi ideig tud koncentrálni vagy a tevékenysége következményeit elörelátni...
Legjobban a gyermekvasut fiatal kezelöin látni, hogy mennyire komolyan veszik a dolgot, de nem igen várhatunk el ilyesmit egy apukátol, aki az egésznapos melo után még hajlando orákig koncentrálva és hiba nélkül vonatot vezetni, vagy valamelyik állomáson a forgalmat szervezni. Akármennyire is szeretjük hobbinkat, szerintem ez tulhalad azon, amit elvárhatunk egy önkéntes szabadidö tevékenységtöl ( ráadásul az adott esetben még idöhöz is van kötve idegen szemek által figyelve - valljuk be hányan szeretjük, ha a fönök a hátunk mögött állva figyeli minden mozdulatunkat, pedig ö még fizet is ezért....).

És mennyire igazad van!

A hozzászólásod olvastán azon járt a az agyam, hogy vajon született-e már erről a témáról valamilyen pszichológiai értekezés, olyan összefoglaló gondolatsor, ami pontosan ezt, a szeretett hobbink egyénre gyakorolt hatását elemzi, főleg olyan aspektusból, hogy az elmúlt évtizedekben mennyire változtak a vasútmodellezés alapelvei. Gondolok itt főként az analóg-digitál okozta hitvitákra, műszaki-technikai igényekre, stb.
Persze gondolom, egy ilyen összegzés megléte egyáltalán nem fontos a hobbisták nagy része számára, de mindenképp tanulságos lenne akár csak közérthetően kivonatolni egy ilyesmit.

A kivonat épp itt íródik!

Az elején még kicsit sértve éreztem magam, mert tényleg nem kevés munkát öltem már bele a "Temofeszt_14" munkanevű projektbe, itt meg gyakorlatilag meg lett kérdőjelezve en bloc a menetrend szükségessége, és már közel járunk a "mindegy, csak menjen a vonat" alapelvhez.

Aztán aludtam rá kettőt, és beláttam, hogy igazatok van. Ettől függetlenül az a véleményem, hogy menetrenddel is lehet nagyon jó és változatos forgalmat varázsolni, és én is minden energiámmal ezen vagyok. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy az elmúlt hónapban mintegy 40 órát dolgoztam a projekten anélkül, hogy akár egyetlen menetvonalat is húzott volna a Grafikon. Sőt, számítógépet se mindig használtam hozzá, a jól bevált firkafüzetembe írtam a gondolataimat. A tollam végét meg is rágtam, annyira belefeledkeztem egy-egy probléma megoldásába

Azt pedig továbbra is fenntartom, hogy az ÁFU-nak is van létjogosultsága ebben a projektben.

Illetve annyit még a témához, hogy évek óta azt hallom, a Temofeszt egyre sz... izé, rosszabb. Ennek ellenére minden évben sokan eljönnek, és elég sok visszatérő arcot is látok. Ráadásul van minden: szép vitrinek, diorámák, "mindegy mi, csak menjen" modulok (ilyen is kell!), és talán pont ez a menetrendes "bohóckodás" az, ami miatt mi egy kicsit mások vagyunk. Sőt, mi megmutatjuk, hogy lehet ezt 1 méter magasan is játszani, hogy nyíltabbak vagyunk a FREMO zárt közösségénél, hogy Erfurttól Burgaszig, Münchentől Gdańskig mennyi embert megmozgat a hobbi. És megmutatjuk, hogy miről is szól ez az egész.

Aludtam én is kettőt és végig az zakatolt a fejemben, hogy biztos megsértelek a korábban leírt gondolattal.
És itt, mindenki előtt megkövetlek, hogy hidd el, nem a munkád degradálása, illetve az alkalmazás létjogosultságának megkérdőjelezése a cél.
Ahogy írtam, meg kell találni azt az egészséges egyensúlyt, ahol a modul mindkét oldalán állók élvezni fogják a bemutatót. És ez a hangsúlyos, hogy bemutató. A gimiben vért izzadtam és elkedvetlenedtem a szabályrendszertől. Most a MÉ-n nagy kedvvel kezdtem bele a menetrendes játékba, mert már előre le voltak osztva a lapok: Lipák Zoli és Szabadkai Sanyi segítségével Gabi-tó életre kelt és pörgött. Aztán persze két óra után annyira borult a menetrend, hogy inkább jött a kézi vezérlés. Ésszel lettek vonalra küldve a vonatok és ez tetszett a népnek, meg magunknak is. Az tény, hogy áru feladás és fogadás nem volt, hiába lettek kikészítve a kocsik és a bárcák.
De ha a további egyeztetéseken sikerül megtalálnunk a jó összhangot a menetrendi és szabad forgalom között, akkor minden szempontból jót fogunk bohóckodni.

A Temofeszt pedig annak ellenére, hogy sok szempontból támadható, mégis elég látványos fejlődést mutat, kiváltképp, ha a szervezés is mindinkább beengedi a korszerű, európai gondolkodásmódot. És most úgy tűnik, hogy ez így is lesz.

Két dolog motoszkál a fejemben, Lajtán túli Pajtásaink igen precíz rend szerető emberek, vajon hogyan fogadnának egy ilyen free jellegű játékot? Másik gondolat, ha a menetrend csak áfu-ra iródna. Pl. Dorkafalva szumma 3 + egy csonka vágányból áll, ha az áfu "csak" 1+csonkával számol a másik kettőn düböröghet a forgalom??? Viszont ha így felpörgetjük a dolgokat lehet hogy a kis mellékvonali állomást sem fogja győzni egy kezelő.

Szerintem egy óriási félreértés körül kavargunk. Egy szóval nem mondtam, hogy a nemzetközi találkozókon nekünk egyfajta "free" játékot kellene erőltetnünk. Az természetes, hogy ha egy nemzetközileg elfogadott szabványrendszerhez csatlakozunk, akkor a már bevált szokásokat követjük. Persze ez továbbra is fenntart egy aggályt, hogy a németek által kőbe vésett 130 cm-es találkozói magasság mennyire látogatóbarát, főleg a gyerekek szempontjából. A kirakott sörösrekeszek csak baleset forrása egy olyan közegben, mint a Temofeszt. A náluk megszokott, színháztermi, vagy sportpályás összejöveteleknél a rekesz nem gond, mert sima a padló. Viszont a Füstiben horror. A gyerek rááll, leborul róla, a modulba kapaszkodik és rántja magával az egész cuccot. Jó esetben csak a koszos kéznyoma marad, mint Gabi-tó elemein.

A "free" játék egyfajta bemutató jellege inkább az itthoni, önálló, vagy hazai klubokkal közösen létrehozott találkozókra lehetne jellemző, ahol - a korábban leírtak alapján - erősen a méretarány és az abban rejlő modellezési lehetőségek népszerűsítése a cél. Ez esetben sokkal látványosabb és nézőmarasztalóbb a pörgős vonatforgalom, mintsem a Fremo-Fktt-stb. szabványok által preferált - lássuk be, inkább öncélú - áruforgalmi és menetrendi játék. Természetesen a mellékforgalom áteresztő kapacitását figyelembe kell venni a szabadjáték során is.

Semenyire! Csak én néha azt látom, hogy a németek modellvasúti tudása előtt fentartás nélkül mindeki leborul, pedig sokszor akkora butaságokat csinálnak, hogy a hajam hullik tőle...

Ezért nézek én is amerikai, francia, holland és svéd honlapokat inkább .......

Öhm... Szerintem Péter kifejezetten a Temofesztre gondolt

Egyébként én még mindig nem érzem azt, hogy egy jó menetrenddel ne lehetne látványosat játszani. Középállomáson csak az a néhány tolatós teher "zavarja a képet", a tárolókon kell észnél lenni*

* Aki meg beszélgetni akar a személyzettel, az keressen egy középállomást. Lesz egy pár!

A németek többen vannak igy több marhaság is feljön a felszinre. Hiba mindenütt van, és az alapvetö kérdés is mindenhol ugyanaz.... És nemcsak a modulok magasságán megy a vita.

Persze, nem is erre akartam célozni, hanem arra, hogy néha idehaza hajlamosak páran mindent kritika nélkül átvenni, ami német.

Igen, ez át is jött. De mi nem csak a Temofeszten modulozunk (khm, kivéve, aki igen. )

Azért arra kíváncsi vagyok, hogy mennyire lesz sikeres az a szitu, amikor a rendezőnél éppen kérdez a látogató, mire jól átzavarom Petihez, vagy Déneshez. Sőt menjen a VMC tavaszi moduljához, ami csupán egy lakótelepi megálló, üres hintával és megkövült homokozóval.
Ok, csak viccelek, de szerintem meg kell találni az arany középutat (ha már a Goldene Mitte a méretünk) és egyik oldal se vakuljon el a saját érvei mellett.

És szerintem ezt az egész diskurzust át kell vinnünk a személyes találkozóra, mert az az érzésem, hogy a leírt véleményekből mindenki csak egy-egy, neki nem tetsző mondatot, gondolatot emel ki, ismétli be és teljesen tévpályára megy az egész gondolatsor, holott mindannyian ugyanazt szeretnénk.

Szerintem.

Szerintem is

Egyébként is: a kiállítási és a modultalálkozós körülmények olyanok, mint az alma és a körte... Valamilyen szinten rokonok, de mégis különbözőek...

Igen ezek nehéz kérdések. Német pajtásaink elmesélték miért lett a tápvezeték olyan vastag ami itt vita tárgya volt. Igen jelen felállásban túlzás, de mi a szitu ha valamely modul tulajdonos a moduljával részt venne egy kinti játékon ahol az erősítők a sínjelből vannak hajtva Lengyelországi találkozóra ellátogatva tapasztaltuk, náluk evidens az állomáshoz tartozó booster, nálunk sanos nem volt Minek a nagyobb teljesítményü booster, szintén Lengyel honban tapasztaluk, német állomás Spax booster, menetrend utánni élmény vonatozás. Felkerültek a pályára a kincsek, hagos mozdny 11 kocsi világítás stb. egymást érték a szerelvények, szóval csúcsra járatva minden, sajnos túlterhelés miatt időnként leoldott az erősítő. Emlékszem mikor elöször láttam 1,30-as magasságú modul pályát megdöbbentem, előző forumunkon még ki is fejeztem nem tetszésem (ennek már több éve). előre bocsátom nem érzem magam túlméretesnek, ellenben az a plusz 30 cm rohadt sokat lendít a modul alatti közlekedésen

Kicsit megtörve a modulos polémiát, lenne itt egy pár nagyon szép, BTTB-s modell eladó. BŐVEBBEN
A honlapon folyamatosan bővül a kínálat.

Itt van egy összefoglalo a Fremo talirol:
Fremo 14

Sziasztok!
Egy érdekes esetre szeretném felhívni a figyelmeteket. Főként azoknak szól, akik ebay-eznek és PayPal-lal fizetnek. Június 21-én általam nem jóváhagyott tranzakciók zajlottak a PayPal számlámon. Olyan utalások és bankkártyás pénzmozgatások történtek, melyekről nem tudok. Főleg azért, mert aznap volt a Múzeumok Éjszakája és éppen moduloztunk.
A lényeg, hogy így, bő egy héttel később jelent meg a bankszámlakivonaton az akkori tranzakciók listája. A PayPal rendszerén is látszik.
Aki hasonlót tapasztalt, érdemes felvenni a PayPal-lal a kapcsolatot, van ott egy, az ilyen esetekre létrehozott bejelentő formula, amin nagyon egyszerűen végig lehet vinni az ügyet. Sőt a rendszer a vitatott összeget szinte azonnal elhelyezi a PayPal számlán is, amit az ügy zárásig felhasználhatóvá tesz, majd a sikeres kivizsgálás után átutalja a bankszámlámra.
Nem nagy összegről van szó, mert kb. 60 dollár, de azért okozhat ez is bosszúságot.
Tehát, aki érintett az ilyen vásárlásokban és netán kapott az utóbbi időben a PayPal-tól olyan levelet, hogy változtassa meg a biztonsági kódjait, nagy valószínűséggel számíthat ilyen számlahistóriára.
Legyetek óvatosak!

Hát én kevésbé mosolyogtam ezen. Inkább:

Az apróba tettem fel egy hírdetést, ha valakit érintene.

Nm valami "kamu" levél miatt változtattál? Általában az ilyen históriák azzal kezdődnek, hogy kapsz egy levelet, mi szerint változtasd meg a jelszavad, ehhez a levélbe illesztett linkre kell klikkelni. Ott pedig egy, a valóshoz hasonló dizájnnal rendelkező oldal jelenik meg, ahol is szépen begyűjtik az információkat, melyekkel a Te számládra tudnak költekezni. Erre utal az is, hogy ezek a kamu oldalak általában kis tétellel próbálkoznak először (hogy ne mondjam: "szabálysértési értékkel" kezdenek), majd pedig - ha azt tapasztalják, hogy a számla valós tulajdonosa nem reagálta le a dolgot, mert akár észre sem vette, akár a kis érték miatt nem foglalkozott vele - "ráerősítenek", és nagyobb összeggel is megterhelik a számlát.

Öröm az ürömben, hogy legalább szerencsésen, jól jöttél ki a dologból!

Tartottál pénzt a PayPal számládon?
Az nem túl szerencsés. Jobb, ha csak technikai számlaként kezeled és a folyószámláról megy a tranzakció, mert akkor a kártyaőr csipog rögtön, ha terhelés történt.
Szerencséd volt!

Egyrészt Frankye nagyon jól leírta az egyik esetet. Senki ne kattintson linkre, inkább magad írd be a kívánt oldal címét!
Másrészt pedig pár napja volt hír, hogy feltörték a PayPal mobilos alkalmazást:
Bővebben: Link

Azért szerencsére ebben a témában nem most jöttem le a falvédőről, ezért mindenféle linkre kattintás előtt külön lapon megnyitom a főoldalt.
A PayPal az eseményt követően küldött egy levelet, hogy nem szokványos aktivitás zajlott az account-on. Akkor arra kértek, hogy változtassak a biztonsági adatokon. Ez meg is történt.
Most, egy bő héttel később láttam a kivonatban, hogy akkor két terhelés is történt a számlámon, de csak a vásárlást hagyták jóvá, a kártyáról történt átutalást (úgy, hogy a kártya a zsebemben volt) nem, mert az akkora összeg volt, hogy nem fért bele a limitbe.
A PayPal számlatörténetben mindennek nyoma van, tehát nem kamu linkelős levélről volt szó.

A PayPal accounton nem tartok pénzt, örülök, ha azt a keveset a sima lakosságin látom egy darabig.
Itt a folyószámlámról emelték le PayPal vásárlásra és átutalásra hivatkozva a két összeget. Az utóbbit már nem, mert nem fért bele a limitbe.
Vicc, hogy a kártyaőr sem csipogott, holott van rajta.

Mobilos alkalmazást nem használok.

Ezt nézzétek meg. A valoság vagy TT?????

Szegénykének még tanulnia kell a photoshop-os körülvágást, de az alapelgondolás nem rossz. Ha még a beeső fényekre is figyel, akkor valóban hatásos a végeredmény.

A vicc, hogy nincs ebben semilyen photoshop........