Ez a rész azoknak szól, akik egy picit elvetemültebb modellezők, és a valóság lehető legprecízebb leképezésére törekednek. Mostanában már se fém, se műanyag táblákat nem alkalmaz a vasút - persze, ezekből is található még szép számmal, de - újabban rétegeltlemezből készült táblákat helyeznek ki. Ezt akár imitálhatjuk barnára festett műanyag táblával, vagy leképezhetjük az eredeti fafelületet a furnéros megoldással.

Karóra drótozott táblák a valóságban, Aquincum-felső megállóhelynél

A kezdeti lépések itt is ugyanazok. A papírt felragasztjuk a furnérra, majd körbevágjuk. A furnér vékonyságától, finomságától függően az anyag elrepedhet. Ha ezt tapasztaljuk, a vágást tanácsosabb olló helyet szikével végezni. Ha ezzel megvagyunk, már "csak" a láb rögzítése maradt hátra. Ezeket a táblákat általában csak egy karóra kötözik rá, de előfordulnak fém oszlopon elhelyezett darabok is. Igazából, akármelyik megoldást válasszuk is, semmi sem akadályoz abban, hogy egyszerűen egy pötty ragasztóval rögzítsük a lábat. De ha már a furnérral elpepecseltünk, szánjuk időt még egy látványos részletre! Vágjuk bele!

Őszintén megmondom, az egész úgy kezdődött, hogy elfogyott a pillanatragasztóm. (A rutinosabbak most bizonyára felhördültek, hogy hogy fordulhat ez elő egy modelezővel?! Nos, nekik elárulom, van két húgom... :-D) Szóval, ragasztó hiányában, ki kellett találjak valami más rögzítési módot. Végül, rövid ötletelés után arra jutottam, hogy a valóságban alkalmazott megoldást minden különösebb gond nélkül át lehet ültetni a modellüzembe is. Kerítettem hát egy gombostűt és egy darabka sodrott drótot, aminek az egyik szálát kibontottam. Ha ezt a két plusz alkotóelemet, és egy harapófogót, vagy csipeszt is kezünk ügyébe helyeztük, akkor jöhet a következő lépés! Először is, a tábla minél kisebb sérüléseit elkerülendő, egy viszonylag puha, de masszív felületre helyezzük azt. (Nálam ez most egy vékony fenyődeszka.) A táblát az elejével (ahol a minta van) fektetjük a fára, majd az egyik sarokba beleállítjuk a gombostűt, és egy laza, de határozott mozdulattal átütjük. Ha a művelet sikeres volt, megismételjük a másik három sarokban is. Utána a két "U"-alakra hajlított drótdarabot szemből átfűzzük a tábla két-két felső, illetve alsó "furatán".

Egy, az egyik fa táblán átfűzött drót

Ha ezzel elkészültünk, a drótot óvatosan, "ütközésig" húzzuk, és megpróbáljuk a táblára minél jobban rásimítani. Esetleg, egy kis törést is bele lehet vinni, de ez már tényleg csak hab a tortán... A következő lépésben a táblát fejreállítjuk, és a drótszálak  közé behelyezzük a lábként funkcionáló fadarabkát. Ha ezzel megvagyunk, először a két felső drótszállal dolgozunk. A szálakat behajlítjuk, hogy "V" alakban, minél élesebb szöget zárjanak be egymással. Vigyázat! Ha az egyik drótszál közel függőleges helyzetben marad, nem fog megfelelően tartani! Szóval, a behajlított drótszálakat egy határozott mozdulattal egymással összefonjuk, majd a csípőfogóba befogva egészen addig csavarjuk azokat, míg úgy nem érezzük, hogy már megfelelően tart. Utána a műveletet az alsó dróttal is megismételjük. A hosszú megmaradt drótot levágjuk, a csonkot a lábra hajlítjuk. Ha jól dolgoztunk, a tábla nem fog lecsúszni a lábról (de az óvatosabbak azért tehetnek rá egy ici-pici csepp ragasztót is).

Az egyik elkészült fa tábla, hátulról. A lukak korábbi táblák hagyatékai :-)

Ugyanez a megoldás alkalmazható a műanyag táblák rögzítésére is, csak néhány apróságra kell odafigyelni. Először is, a műanyag táblát a hátára fektetve, a mintás feléről ütjük át, hogy a kidudorodások - amiket egyébként akár le is csiszolhatunk - ne rongálják meg a papírt, és ne csúfítsák el a táblát. A másik, hogy vigyázzunk a drótok összefonásakor, mert a vékony műanyag hajlamos arra, hogy a drót feszítésének engedve elgörbüljön, ráhajoljon az oszlopra. (Itt jegyzem meg, én már láttam a valóságban ilyen táblát, de azért nem ez a jellemző.) Végezetül, már csak az maradt hátra, hogy az elkészült táblát felhelyezzük a pálya mellé, a terepasztalunkra.

Kicsit csálé, kicsit viseltes: pont, mint az eredeti

Végül annyit fűznék még hozzá, hogy nem baj, ha a furnéros tábláink kézzel foghatóan vastagabbak a többinél, mivel a valóságban is a fém táblák 2-3, a műanyagok 2-5, míg a rétegelt lemezből készültek 10-12 mm vastagok.

Remélem, hasznos tippet adtam arra, hogyan lehet fillérekből, néhány perces munkával egy kicsit feldobni terepasztalunkat. Jó modellezést kívánok!