Egy másik terepen a földmunkagépek dolgoztak, készítették elő a terepet a hatalmas építkezésre. A közúti járművek szállították el a földet, és hordták a építőanyagot a darukhoz, meg egyéb gépekhez, amelyek – természetesen távvezérelve - építették a házakat, ipari csarnokokat, erőműveket. Egyik másik daru elérte a 3 m magasságot is, kezelőjének bizony nagyon fel kellett nézni, hogy lássa, mit is emel.

A gyönyörű modellek szomszédságában a kereskedők tucatjai kínálták vásári áron a portékát. Így alig volt akadálya annak, hogy a modellező a vásárról hazavigye az ott látott ötleteket, no nem pontosan a címben ecsetelt módon. Németország közelsége extra fényt vetett az egész vásárra, a kereskedők kínálata úgy választékban, mint árban, felülmúlta a tipikus osztrák kínálatot. A vasútmodell-szektorban a nagy osztrák boltok is jelen voltak, és nagyon sok kis szériás is remek választékkal állt a látogatók szolgálatára. Több standon a modellépítők találtak meg mindent, amit csak el tudtak képzelni: fogaskerekek ezreit 0,2 modultól felfelé, minicsavarokat és fúrókat, mindenféle réz-maratott vagy öntött alkatrészeket, festékeket, lézer-vágott és 3D nyomtatott félkész termékeket és egyéb modellezési anyagokat.

Sőt egy standon fehér festéket nyomtattak átlátszó fóliára (decalra), egy "mezei" tintasugaras nyomtatóval. A kis start-up cég az egész csomagot (nyomtóval) 300 €-ért kínálta. A csarnokok mérete mindenkinek  - kivéve talán a Conradot – elegendő teret és helyet biztosított a standoknak eszmecserére, a modellek, szerszámok tüzetes vizsgálatára, sőt a tanácsadás sem maradt el. Sok kereskedő néhány asztalt is felállított, ahol a gyerekeket vezették be a szakavatott modellezők a mesterfogásokba, így azok boldogan mehettek haza a vásáron épített házakkal, hidakkal, hajó-, no meg repülőmodellekkel, saját festésű figurákkal, s még kitudja mivel.

A szülőknek csak a pénztárcájuk vastagsága szabott határokat a vásárfia kiválasztásakor.