A kéttámaszú fordítókorong

A billenő konstrukció legfőbb hátránya a nagyon komoly hídkonstrukció, és az azt hordozó egyetlen hatalmas csapágy. Ezért kerestek más megoldást, amely könnyebb hídszerkezetet ad. Így született meg a két- és háromtámaszú fordítókorong. Ezeknél a híd egyenes szerkezetű, azaz egyforma magas a közepén és a széleken, és a híd alól a gödör szélén levő körsínen két-két kerék fut  és tartja a hidat. Azaz a híd mindig a körsínen nyugszik és azon is forog.  A királycsapnak a kéttámaszú fordítókorong esetén mindössze az a szerepe, hogy megadja a fordítótengelyt, maga nem vesz részt a híd, illetve a mozdony hordozásában.

Ezek a típusú korongok a legelterjedtebbek. Akár 23-26 m hosszban is készültek. A legfőbb hátrányuk, hogy a sok kerék miatt jelentés a súrlódás, így kézzel nem igazán voltak mozgathatók (csak a legkisebbek voltak alkalmas kézi fordításra). Sok ilyen korong "kurblis" meghajtóval is rendelkezett, ahol "kurblizva" kellett forgatni a hidat.